3. epizód

Nos, megint meghoztam ezt a részt is. :) Lécci írjatok 5 komentet... szerintem ha minden második ember ír, akkor már meg is van =) Úgyhogy igazán nem sok ez. xP Na mindegy.. Gondolom láttátok a képeket, úgyhogy egy kicsit előreszaladtunk... De ez nem azt jelenti hogy... xxxD

PUzsii, és 5 komment!

Szóról szóra elmeséltem neki mindent, ő pedig csak bólogatni tudott. Isten igazából ehhez az egészhez, nem is lehetett mást hozzáfűzni… Annyira lehetetlennek tűnt, hogy Hayley személyében jöjjek össze Robbal. Sőt, még az is lehetetlennek bizonyult hogy még Kristenként is egy párt alkossunk.

Lassan feltápászkodtam a plédről, majd összeszedve a cuccaimat, majd befelé kezdtem vágtatni. Egyből a kanapéra borultam…, majd lehunyt szemekkel élveztem a benti hűs levegőt. Kissé elnyomott a kinti alvás, a meleg, és még sorolhatnám…

- Nos, mit csináljunk? –kíváncsiskodott legjobb barátnőm, miközben szó szerint mellém esett a kanapéra.

- Nem tudom… talán írni kéne egy új dalt… most kedvem van rá –elmélkedtem, majd a gitárért nyúltam. Az első improvizált sor után, egyből eszembe jutott valaki. Valaki nagyszerű, tehetséges énekes.

- Katy… mi lenne, hogyha szerepet váltanánk? –kérdeztem színpadiasan Katy-t, majd meg sem várva válaszát a szobám felé szaladtam. Villámgyorsan bújtam Hayley szerepébe, majd tárcsázva az ügynököm számát, kértem egy kocsit, ami kicsempész a városból.

Senki nem értette mit is akarok, de azt még a magam titkának tartogatom. Csupán a reptérig mentem, ahol nem kis ismerőssel találtam magam szemben. Ő persze nem ismerhetett fel, de én tudtam ki az. Robot láttam, ahogy karon ragadva a cicababáját, az egy szék felé haladnak. Egy jegyet láttam, és Rob csomagjai sem voltak feltűnőek. Csupán három hatalmas, rózsaszínű bőrönd. Tehát a régi szerelme hazarepül, de Rob marad. Tehát van valami félreértés. –észlény vagy Hayley.

Nevetgélve haladtunk a jegypénztár felé, ahol a nőci rögtön készítette az első osztályú jegyet Los Angelesig. Csupán jövet menetet terveztem, de azt tudtam, hogy nyugodt, örömteli szívvel megyek el… Nem tudom miért, de az előbb látott incidens, boldogsággal töltött el. Nem hittem volna, hogy ilyet érzek majd, de megtörtént.

A repülőn ülve végig kifelé bámultam az ablakon, egy fülhallgatóval a fülemben. A zene dübörögve szólt a fülemben, s hatott egészen az agyamig. Végül egy óra alatt sikerült befejeznem az Iyazzal közös dalunkat. Útközben sikerült elérnem, és ő is pont ráért egy felvételre. Mosolyogva tettük le a gépen lévő telefont, mire Katy azonnal érdeklődni kezdett.

- Na? –húzta fel egyik szemöldökét.

- Mit na? Természetesen benne van. Nyugi, nem terveztem sokáig maradni. Az éjjel már egy otthoni klubban akarok mulatni –nevettem, mire felcsillant a szeme.

- Akkor jó… Találkozóm lenne, Josh-sal. –mondta foghegyről, mire nekem mire nekem pedig leesett az állam. Randizik?!

- Tessék? Ki az a Josh? És miért nem mondtam eddig.

- Ma találkoztam vele… Felétek szörfözött, én pedig elég bent úszkáltam. Segített kijjebb úszni, miközben beszélgettünk. Majd végül meghívott egy italra –mesélte egyszerűen.

- Azért jó lenne, ha máskor beavatnál –húztam félre a számat.

***

Már a reptéren voltunk, ismét Miamiban, mikor drága barátnőm mobilja zengeni kezdett. Utálom a csengőhangját, de szerinte ezt meg lehet hallani… tehát nem hajlandó leváltani.

- Téged keresnek –nyújtotta nekem a telefont, egy kaján vigyor kiséretében.

- Tessék? –szóltam a telefonba, miközben homlokom ráncba szaladt.

- Szia Kristen… Rob vagyok. Tudom hogy késő van, és bocsi hogy a Katy számán hívlak, de csak ezt tudtam megszerezni –nevetetett halkan, mire nekem fülig szaladt a szám. De aranyos.

- Semmi baj.. Mond nyugodtam. –bíztattam, részben a hatalmas kíváncsiságom miatt.

- Szóval… lenne kedved eljönni valahova…Velem? –kérdezte félénken, ami csak még kedvesebbé tette gesztusát.

- Szívesen. Hol találkozzunk? –kérdeztem.

- Elmegyek érted.

- Rendben, de hová megyünk. Nem akarok furán öltözni. –adtam hangot kétségemnek, mire elnevette magát. Örülök hogy jól mulat.

- Buliba… akkor egy óra múlva. –mondta, s azzal letette.

Szóval van még egy órám, rendbe szedni magam. Remek… - gondoltam mosolyogva, majd vissza szálltunk a sötétített ablakú kocsiba, ami egyenesen haza vitt minket.

2. epizód

Nos meghoztam ezt is... köszönöm a sok jó kritikát.. :) De léci írjatok pár kommentet.. :) PLS (l) na mindegy, szóval itt a második rész, nem tudom milyen lett, de én megtettem mindent. xP Szóval tessék értékelni, és aki kommentet nem ír, az legalább pipálgasson odalent. :) Puszii, Lynaa

- Hát te meg mi a jó francot keresel itt? –tért ki a hitéből Katy mikor meglátta Robot.

- Én csak… -kezdett volna magyarázkodni, de persze nem megy ez ilyen könnyen.

- Ne is mondd, mert a végén talán beveszem… És mégis hogy gondoltad? Idejössz, eljátszod itt a szőke herceget, egy bájvigyorral, és minden rendben lesz? –kérdezte felhúzva a szemöldökét, én meg majd’ leütöttem. Mit is gondol, tulajdonképpen?

- Katy! Csak bocsánatot kérni jött! –vágtam nyakon, de csak éppen hogy.

- Ja.. nos hát akkor, bocsánatkérés elfogadva. Esetleg bejössz, és folytatod velünk a csoki terápiát, vagy… inkább most húzzak el? –kérdezte hirtelen hangulatváltozás kíséretében.

- Öhm… igen –motyogta Rob, miközben nagyban próbálta visszatartani nevetését.
- Ezt nem így kellett volna közölnöd –húzta fel az orrát a kis pöttöm –nem, mint hogyha én nagy lennék- majd sértetten kivonult.
- Elég dinka a barátnőd –röhögött tovább, majd megkerülve lehuppant a kanapéra.
- Tudom… de az enyém –nevettem vele, majd a leülés helyett a konyhát választottam. –Sört?
- Aha, az jól esne. –mosolygott, mikor rám nézett. Tekintete gondosan végigmért, majd kissé zavartan a TV bámulásába kezdett.

- És, mit is csinálsz te Miamiban? –kérdeztem miközben helyet foglaltam mellette. A lábaimat felpakoltam a dohányzóasztalra, ahol a hamutartóban most is gondosan elszívott csikkek sorakoztak.
- Igazából, nemsoká lesz a szülinapom.. Anyámék meg persze ragaszkodtak, ahhoz hogy tengerpartnál töltsem…A barátnőmmel. –kezdett mesélni, de abbahagyta. Én pedig tovább faggattam.
- Mióta vagytok együtt? –kíváncsiskodtam.

- Kicsivel több, mint fél éve… De mért érdekel ennyire? -mosolygott rám, én pedig fülig pirultam. Őszintén én sem érdekel, hogy miért is érdekel ennyire a téma, vagy maga Rob élet története, de valamiért úgy éreztem, hogy szükségem van rá, hogy tudjam. És hogy ő is tudja, hogy megbízhat bennem.

- Tudtam hogy itt vagy! –rontott be a szőkeség, én pedig hatalmas sóhajtozások közepette felkecmeregtem. Rob is velem együtt, majd Nina felé fordultunk.
- Igen? És mégis honnan? –kérdeztem költőien, mire csak egy fintort kaptam.
- Figyelj, vidd el, mielőtt a szőke tincseibe ragadok –susogtam Robnak, majd a konyhába mentem.
- Akkor majd találkozunk…-motyogta, majd Ninát karon ragadva, kimentek. Az égre emeltem a tekintetem, mikor már a teraszon szürcsölgettem a bent meg nem ivott sört, miközben ismét csak sóhajtoztam.

Együtt vannak fél éve… de miért is érdekel ez engem ennyire? Nem tudtam rá jönni, bár válasz akkor sem találtam volna rá, ha…

- Szóval már elment. –hallottam meg Katy csicsergését, miközben levágta magát a mellettem lévő székre.
- Ki? –kérdeztem ártatlanul, pedig tudtam hogy Robról beszél.
- Hát a szépszemű –mosolygott, mire majdnem kiköptem az éppen kortyolt sört.
- Szépszemű? Csak nem beleestél, kisanyám? –röhögtem, mire csak bemutatott egyet.
- Én aztán nem… viszont te. Na jó inkább megyek, úszok egyet. Te nem jössz? –kérdezte kíváncsian, miközben ledobta ruháit, amik alatt már a felvett bikini volt.
- Most nincs kedvem… Talán majd később csatlakozom. – kiabáltam utána, ő pedig már a habok között lubickolt.

Én is átvettem a fürdőrucim, majd a homokba terítet plédre feküdtem napozni… A kertünk vége, a tenger… így egy rész strandunk is van. . A fülembe dugtam a fülhallgatót, majd maxra állítottam a hangerőt. Nem akartam elaludni, de még is sikerült.

Álmomban egy hideg, havas helyen jártam… Robbal. Kézen fogva sétáltunk, és egy hatalmas, szépen kivilágított házhoz siettünk. Nem tudtam mi is ez tulajdonképpen, vagy hogy hol van ez.. de jó volt. Amint láthatvá váltunk, egy szőkés hajú középkorú nő szaladt lén, akin látszott hogy sietett, ugyanis nem volt rajta téli kabát, avagy kesztyű. Csak egy benti felső, és kötény.

- Szia anya… -ölelte át Rob, így el kellett engednie a kezemet. Rögtön hiányzott az érintése, és nem éreztem magamat egésznek.

Talán egy óra, ha eltelhetett, engem máris családtagként kezeltek. Rob szülei ragaszkodtak, ahhoz hogy tegezzem őket.
- Gyere… megmutatom a szobámat. –mosolygott Rob, majd a lépcső fel kezdett húzni. Időközben elhaladtunk egy hatalmas tükör előtt, ahol végre megláttam magam. Akkor nem Kristen voltam… nem egy Barna hajú lány, hanem egy szőke tincsekkel koronázott „angyal”. Hayley voltam… és ez akkor megrémisztett.

Két jéghideg kéz ébresztett fel, amiknek tulajdonosa, az én szemtelen barátnőm volt.
- Elaludtál… Hé, mi a baj? –kérdezte ijedten, rémült arckifejezésem láttán.
- Álmodtam valamit… és abszolút nem volt vidám...

1. epizód

Na csajok,,, itt az első fejezet, ami nem lett olyan iszonyat hosszú, de remélem tetszeni fog...Nem akarok nagyon a részletekbe menni, és feltartani sem szándékozom a kedves errejárókat (xP) úgyhogy húzás olvasni... Akinek tetszik, az lécci írjon kommentet.. :)

Puszii, Lynaa

Lassan sétálgattam a parton, mit sem törődve az autogramomért sóvárgó fiatalokkal. Nem akartam ezekkel foglalkozni… Én csak egy nyugis napot szerettem volna, de persze nem kaphattam meg. „Sztár” voltam az istenért! Egy híres színésznő Miamiban. De ez engem, mit sem érdekelt. Nem akartam híres lenni, csak minden jött magától. Én csak játszani akartam. Azt csinálni, amiben jónak érzem magam…

- És… mit szólnál, ha elugranánk az ABC-be, vennénk egy doboz fagyit, utána meg hazamennénk, hogy nagykanalakkal megfalatozzuk, miközben majd arról ábrándozunk, hogy miért nem mentünk inkább egyetemre? –nevetett mellettem Katy, aki unottan hurcolta a kezében a strandpapucsát.

- Elég jól hangzik… - mosolyodtam el, de a kedvem nem lett jobb. Ha most bemegyünk abba a kibaszott áruházba, még a pénztáros is autogramot akar majd a lányának/fiának. De nem bánom… ha ez kell, ahhoz hogy egy jó adag vágyserkentőhöz jussunk, hát legyen.

A kosárba dobáltunk egy tej csokis, és egy ét csokis fagyit, majd egyből a pénztár felé siettünk. Egy szőke cicababa a rongybabaként használt párjával szépen becsusszant elénk, mire legjobb barátnőm hangos nemtetszését fejtette ki.

- Na ide figyelj kisanyám… -kezdett bele, a fejleordítós mondókájába, de kissé erősen is talán de befogtam a száját.
- Ne haragudjatok, csak tudjátok, sietünk… - motyogtam kedvesebben, de még belőlem is sütött a düh, a kis cafka pofátlansága miatt.
- Menjetek csak nyugodtan.. Mi ráérünk ugye, Nina? –húzta hátrább a kiskígyót, aki grimaszos arckifejezéssel méregetett.
- Akkor jó… ja, és… Nina Miamiban csak a kurvák hordanak harisnyát –néztem a lábaira tapadó nylonra
- Kristen… - hallottam a nevemet egy kétségbeesett hangtól.
- Igen? –mosolyogtam, a mellettem megálló lányra.

- Tudod a barátnőmnek, ma van a szülinapja, - aki mellesleg imád téged,- és az a helyzet hogy nem találtam neki megfelelő ajándékot, úgyhogy… esetleg adnál egy autogramot? –kért kedvesen, nekem pedig megesett rajta a szívem.
- Mi vagy te, valami jó tündér keresztanya, vagy mi? –horkant fel, Ninácska, mire az előbb autogramot kérő lány szólásra nyitotta a száját, de sikerült őt is lecsillapítanom.

- Hagyd csak majd én, elintézem. –mosolyogtam, és gyengén meglöktem, hogy menjem. Elvégre, ami nem rá tartozik, az nem rá tartozik. –Na ide figyelj, te nem is tudom honnan jött nagypofájú dög…
- Kristen. Egy rakás paparazzi áll a bejáratnál. Ugye nem akarsz a holnapi újságon szerepelni, egy megszégyenítő fotóval? –tette fel Katy a költői kérdését.
- Még nem tudod kivel húztál ujjat. Itt nem te játszod a brit királynőt, úgyhogy ideje lenne felébredni a habos-babos rózsaszín kis álomvilágból… - sziszegtem neki, miközben próbáltam rezzenéstelen arccal beszélni.

A pénztáros kezébe nyomtam a pénzt, aki, meg sem mert szólalni, az előbbi kis kitörésem miatt. Ha most kitálal egy magazinnak, akkor nekem tényleg lőttek. Katy kézen ragadott, majd fogott nekünk egy taxit. Berohantunk a házba, majd letelepedtünk a kanapéra. Mindketten szedtünk mindkét fajta fagyiból, majd az ölünkbe vettük. Benyomtam a tévét, ahol most másik énem – Hayley - szerepelt. Imádtam ezt az egészet… Lehet egy olyan világom, amiben mindenki egy másik lányt szeret… aki mégis én vagyok.

- Szép napot gyönyörűség… - csicseregte az ügynököm a telefonba, mint aki beszívott.
- Mitől vagy ennyire feldobva? –érdeklődtem, miközben bekaptam egy újabb kanál csoki fagyit.
- Egy újabb koncert Hayley személyében –mondta, én pedig kihallottam a hangjából a magasrendű önelégültséget.

- Hol, és mikor? –tértem rögtön a lényegre, ami persze azonnal elhallgatatta a szerény jótevőmből a fikarsztnyi kis örömöt is.
- Május 13.-án, Angliában. –mondta halkabban, ugyanis nagyon jól tudja hogy utálom a hideget… Viszont Londont mindig is csíptem.
- Rendben, de most mennem kell… Csengettek –nyomtam ki a telefont egy egyszerű kis füllentéssel, mikor megszólalt az az átkozott csengettyű.

- Hát te? –lepődtem meg, mikor feltéptem az ajtót, hogy melegebb éghajlatra küldjem a mögötte állót. De a szépszemű fiúnak hogy is lehet ellenállni?!
- Csak… Igazából bocsánatot kérni jöttem –mosolyodott el féloldalasan, de látszott rajta, hogy nem büszke arra, amit a barátnője művelt.
- Jó, de honnan tudtad, hogy hol lakom? –húztam fel a szemöldököm, miközben beljebb invitáltam.
- Elég csak megemlítenem a neved, és bárki elmondja… de azért nehéz volt bejutnom –röhögött, majd a kezét nyújtotta. –Rob vagyok.
- Kristen, -mosolygott majd kezet rásztünk. Tök rendes a srác… A kígyó barátnőjétől eltekintve.