3. epizód

Nos, megint meghoztam ezt a részt is. :) Lécci írjatok 5 komentet... szerintem ha minden második ember ír, akkor már meg is van =) Úgyhogy igazán nem sok ez. xP Na mindegy.. Gondolom láttátok a képeket, úgyhogy egy kicsit előreszaladtunk... De ez nem azt jelenti hogy... xxxD

PUzsii, és 5 komment!

Szóról szóra elmeséltem neki mindent, ő pedig csak bólogatni tudott. Isten igazából ehhez az egészhez, nem is lehetett mást hozzáfűzni… Annyira lehetetlennek tűnt, hogy Hayley személyében jöjjek össze Robbal. Sőt, még az is lehetetlennek bizonyult hogy még Kristenként is egy párt alkossunk.

Lassan feltápászkodtam a plédről, majd összeszedve a cuccaimat, majd befelé kezdtem vágtatni. Egyből a kanapéra borultam…, majd lehunyt szemekkel élveztem a benti hűs levegőt. Kissé elnyomott a kinti alvás, a meleg, és még sorolhatnám…

- Nos, mit csináljunk? –kíváncsiskodott legjobb barátnőm, miközben szó szerint mellém esett a kanapéra.

- Nem tudom… talán írni kéne egy új dalt… most kedvem van rá –elmélkedtem, majd a gitárért nyúltam. Az első improvizált sor után, egyből eszembe jutott valaki. Valaki nagyszerű, tehetséges énekes.

- Katy… mi lenne, hogyha szerepet váltanánk? –kérdeztem színpadiasan Katy-t, majd meg sem várva válaszát a szobám felé szaladtam. Villámgyorsan bújtam Hayley szerepébe, majd tárcsázva az ügynököm számát, kértem egy kocsit, ami kicsempész a városból.

Senki nem értette mit is akarok, de azt még a magam titkának tartogatom. Csupán a reptérig mentem, ahol nem kis ismerőssel találtam magam szemben. Ő persze nem ismerhetett fel, de én tudtam ki az. Robot láttam, ahogy karon ragadva a cicababáját, az egy szék felé haladnak. Egy jegyet láttam, és Rob csomagjai sem voltak feltűnőek. Csupán három hatalmas, rózsaszínű bőrönd. Tehát a régi szerelme hazarepül, de Rob marad. Tehát van valami félreértés. –észlény vagy Hayley.

Nevetgélve haladtunk a jegypénztár felé, ahol a nőci rögtön készítette az első osztályú jegyet Los Angelesig. Csupán jövet menetet terveztem, de azt tudtam, hogy nyugodt, örömteli szívvel megyek el… Nem tudom miért, de az előbb látott incidens, boldogsággal töltött el. Nem hittem volna, hogy ilyet érzek majd, de megtörtént.

A repülőn ülve végig kifelé bámultam az ablakon, egy fülhallgatóval a fülemben. A zene dübörögve szólt a fülemben, s hatott egészen az agyamig. Végül egy óra alatt sikerült befejeznem az Iyazzal közös dalunkat. Útközben sikerült elérnem, és ő is pont ráért egy felvételre. Mosolyogva tettük le a gépen lévő telefont, mire Katy azonnal érdeklődni kezdett.

- Na? –húzta fel egyik szemöldökét.

- Mit na? Természetesen benne van. Nyugi, nem terveztem sokáig maradni. Az éjjel már egy otthoni klubban akarok mulatni –nevettem, mire felcsillant a szeme.

- Akkor jó… Találkozóm lenne, Josh-sal. –mondta foghegyről, mire nekem mire nekem pedig leesett az állam. Randizik?!

- Tessék? Ki az a Josh? És miért nem mondtam eddig.

- Ma találkoztam vele… Felétek szörfözött, én pedig elég bent úszkáltam. Segített kijjebb úszni, miközben beszélgettünk. Majd végül meghívott egy italra –mesélte egyszerűen.

- Azért jó lenne, ha máskor beavatnál –húztam félre a számat.

***

Már a reptéren voltunk, ismét Miamiban, mikor drága barátnőm mobilja zengeni kezdett. Utálom a csengőhangját, de szerinte ezt meg lehet hallani… tehát nem hajlandó leváltani.

- Téged keresnek –nyújtotta nekem a telefont, egy kaján vigyor kiséretében.

- Tessék? –szóltam a telefonba, miközben homlokom ráncba szaladt.

- Szia Kristen… Rob vagyok. Tudom hogy késő van, és bocsi hogy a Katy számán hívlak, de csak ezt tudtam megszerezni –nevetetett halkan, mire nekem fülig szaladt a szám. De aranyos.

- Semmi baj.. Mond nyugodtam. –bíztattam, részben a hatalmas kíváncsiságom miatt.

- Szóval… lenne kedved eljönni valahova…Velem? –kérdezte félénken, ami csak még kedvesebbé tette gesztusát.

- Szívesen. Hol találkozzunk? –kérdeztem.

- Elmegyek érted.

- Rendben, de hová megyünk. Nem akarok furán öltözni. –adtam hangot kétségemnek, mire elnevette magát. Örülök hogy jól mulat.

- Buliba… akkor egy óra múlva. –mondta, s azzal letette.

Szóval van még egy órám, rendbe szedni magam. Remek… - gondoltam mosolyogva, majd vissza szálltunk a sötétített ablakú kocsiba, ami egyenesen haza vitt minket.